Lányok

Lányok, isteni teremtések,
Nem értem, hogy lehettek ilyenek.
Nem értem, hogy csavarjátok el
Fejem, hogy mond csődöt elmém,
Mikor leginkább nem szeretném.
Csodálkozva tekintek reátok,
Sok dolgot mostanában belátok.
Gondolkodásotok fejlettebb a miénknél,
Akkor is, ha ezt sokan nem hinnénk.
Hajatok fürtjeit lágyan lengeti a szél,
Mosolyaitoktól lelkem elalél.
"Szem a lélek tükre" mondják,
Hát, ez a lányoknál így van, sokan belátják.
Néhány elcsipet kedves tekintet,
Egy-két pirult orca, napom
Teljes mértékbe bearanyozza.
Bókolás? Romantika?
Néha benne vagytok egy kis játékba.
De mi van ha szerelembe esek?
Nem bűn, hisz oka megvan.
De a kiszemelt vajon hogy érez?
A dilemma nagy, szívem nehéz.
Vajon megölel, vagy kinevet,
Hogy szándékát félreértettem?
Esetleg viszonozza komoly érzelmem?
Nem tudni, hisz minden lány más,
Akkor is, ha az ember nagyon mélyre ás.
De pont így jó, hogy
Nem vagytok egyformák.
Annyiféle lány, amennyi szem mák.
Ugye milyen csodálatos ez a világ?
De csak miattatok, kedves lányok,
Hogy életemet érzelemmel felruháztátok.