Nyitva-e még szívednek ajtaja,
Mosolyod az, ami bennem a lelket tartja.
Várakozom, keresem kulcsodat,
Csodálkozom, látom gyönyörű arcodat.
Leszel e az, aki a lelkembe belelát,
Mosolyod az, ami szívembe betalál.
Az élet, mint csillagok, amiben akár
Lehetek az éj, te meg a hajnali ragyogás.
Ölelésed vártam, amikor karodat kitártad,
Jókedvet kaptam, reményt es álmokat.
Hátha nem olyan vagy, mint a Lillák*,
Vagy akármilyen ismeretlen trillák*.
*Utalás: Csokonai V. Mihály: Reményhez
*Utalás: Csokonai V. Mihály: Reményhez