Szilveszter

Szilveszter este mindenhol áll a bál,
Gyermekek hada fújja már a dudát.
Vége egy évnek, kezdődik egy új,
Kívánságok ezrei válnak most valóra.

Fogadalmak voltak, vannak és lesznek,
Az már kérdés, hogy ki hogyan áll ezekhez.
Pukkan a pezsgő, repül a tűzijáték,
Végre itt van éjfél, mindenki várta már.

Ha látsz valakit, ki nem boldog, segíts rajta hát,
Hidd el, hogy ilyenkor is el kél egy jó barát.

Megszólal a himnusz is, versel az ország,
De nem csak az ország ünnepel, hanem az egész világ.
Vége is e versnek, több rímet ide nem szánok,
Csak Boldog új évet kívánok!

Életem értelme...

Életem értelme, értelmesen élni,
Érezni, élvezni, legyen édes vagy keserű,
Értékelni, élvezni, mindent körülöttem,
Énekelni, éppen hogy nem sírni,
Szórakozni, szeretni, szerelembe esni,
Magamat adni, mindig boldognak lenni,
Alkotni, álmodni, akarni,
Tervezni, tanulni, tudást szerezni,
Örömöt, önállóan,-
Mégsem, mert kell valaki!
Vágyni, vigadni, viccelni,
De a lényeg, hogy élni.

Pokrócka

Fázol talán? Melegednél?
Vagy csak aludni szeretnél?
Pokróc pajtás itt van segít!
Hogyha fázol felmelegít!
Ha nem fázol, csak aludnál,
Ebben is segít e jó barát.
Szőrmés, bundás, pamut pajtás,
Mindig kéznél, ha jön az alvás.
Ha hálálkodni szeretnél,
Mosd ki pajtást, szeretné.
Öleléshez is jó talán,
Puha oltalom a kemény deszkán.

A könyv

Végtelen mesevilág,
Rút boszorkák, szép hercegnők,
Pónik és gnómok,
Hol vagytok?
Az én világomban nem léteztek?
Mikre nem képes néhány lap és oldal,
Ott lehetsz, ahol nem,
Az lehetsz, aki nem.
Vagy mégis?
A könyv az, mi mindig veled van,
A sorok, mik melletted kitartanak,
Voltak, lesznek, és vannak.
Olvasd a könyvet, és szárnyalj,
Feledkezz bele, tanulj,
Vagy csak élvezd.
Ha vége egynek, kezdj egy újat,
A képzelet határtalan.
Régimódi? Kit érdekel!?
Zárd ki a világot, ha olvasol...
Ki régóta olvas, annak a frissen nyomtatott,
És a sárgás papír illata
Bódító, mint valami jó ital.
Nem tartalak fel tovább olvasóm,
Haladj tovább keress egy könyvet,
Mi kézzel fogható, és szórakozz.

Sütemények

Süti, süti, sütemény,

Olyan finom, mind enyém!

Cukormázas habcsoda,

Krémes, Isler, csokitorta.

Cukrászdában mi van még?

Kókuszgolyó, édes fánk,

Ha bemegyünk, várhatsz ránk!

Néró szelet, jajj de fini,

A rómaiak irigylik!

Az asztalon a sok minyon,

Puncsos, csokis, citromos

Ide velük, mind befalom!

Meggyes rétes, almás pite,

Kérlek téged, add már ide!

Rengeteg

Hallod ezt a zúgást?
A szél zaját?
Ahogyan fütyül ágakon
És lombokon át?
Ugye milyen csodálatos?
Vagy hallod a harkály serény kopogását?
Éppen végzi mindennapos munkáját.
Az erdő mélyén minden ritmusos,
És összhangban van,
De te elveszhetsz a rengetegben.
A fák koronáin fény szűrődik át,
Hogy te kedves utazó, lásd
Mennyi dolog vár még rád,
Mit már sok mindenki észre se vesz,
Vagy csak egyszerűen elfeledett.
Utazó! Nézz a lábad elé!
Egy kis éti csiga "szaladt" a lábad elé!
Látom elámúltál...
Sebaj, a rengeteg nem egy hamutál,
Mit könnyen kiüríthetsz,
És elfeledhetsz.
Mielőtt próbálod elfeledni,
Próbáld meg felfedezni, utazó!

Varázslat

Hit, bizalom, tündérpor.
Mi kell a varázslathoz?
Nem ám holmi pric-prac,
Vagy akármi halandzsa.
Ehhez ám tudás kell,
Akkor lesz csak haddelhadd!
Ki ezt nem tudja,
Az a varázslatot várhatja!
Nem lesz semmi,
Csak plágia!
Varázsolni szeretnél?
Nagyon? Mindennél jobban?
Akár ölnél?
Ölni ne ölj te bolond!
Becsületed ne szegd emiatt!
Amit azért kapsz az nem varázslat,
Csak holmi hablaty vagy fekete mágia.
Ha azt kapsz, inkább már a máglya!

Tavasz

Tél, tavasz, nyár, ősz,
Itt a Tavasz, hol a ravasz?
Virágok illatától illatozik a világ,
Rügyekbe és színekbe borul most a táj.
Táj? Nem, ez a mennyország!
Boldogság amerre a szem ellát!
Élénk zöld fű, azír kék ég.

A nyugalmat nem zavarja más,
Mint a méhek zümmögése,
Ahogy sürögnek-forognak
Szállnak ide, s tova.
És a madarak éneke
A szegény, árva cinege éneke
Ahogyan búcsúzik a zord téltől,
És üdvözli a Tavaszt.

Karácsonyi ajándék

Éjjeli egen csillagok

Tudom, szereted a csillagot

Karácsonyra mit is adhatnék,

Nem mást mint egy csillagot!

Elindultam neked csillagért,

Csecse-becse holmiért.

Felértem az ég legtetejére,

Láttalak éppen pihentél

Ez nem jelenthet mást -

Ha egy csillag alszik, a többi is-.

Így hát hazafelé vettem utam,

Be kell valljam, kicsit untam.

Szomorú voltam, hogy nem szereztem csillagot,

Ajándékúl fogadd el kérlek, ezt a néhány sort.